Bejegyzés

2020 év végi zárszó

Lassan közeledik az év vége, és itt a leltárkészítés ideje. Most nem az árukészlet felleltározására gondolok, hanem arra, hogy mennyi minden történt velem ebben az évben.

Azt hiszem megállapodhatunk abban, hogy az idei az nem egy rendhagyó év volt. Január elején boldogan alapítottam meg vállalkozásomat, ami e kékfestésen kívül még szabadidős tevékenységek szervezésére is jogosítványt ad nekem. A vállalkozást egy Ginop-os pályázatból indítottam, aminek az egyik feltétele, hogy 24 hónapon át működtetnem kell, és megszabja az árbevétel mértékét is.
Februárban elkezdtük a webfejlesztővel a közös munkát, hogy létrejöhessen a honlapom. Közben hallgattuk a hírekben, hogy mi történik Kínában, majd Olaszországban. Sajnáltam őket és sejtettem, hogy ebből mi sem maradunk ki. De felülmúlta a legpesszimistább várakozásaimat is.

A műhelyben télen nem nagyon lehet dolgozni. Az indigófestés szezonális tevékenység fűtött terek híján. De nem állt le a munka, előkészítettük a nyári táborokat.

Aztán jött a március, és leállt az ország. Beütött a krach. Elmaradtak a vásárok, rendezvények ahol meg tudtam volna mutatni magam, a portékáim értékesíteni tudnám. Egy lehetőség maradt, a szabadtéri piac… A táborok is bizonytalanná váltak. Hála az égnek az utolsó pillanatban kiderült, hogy meg lehet tartani őket, de a rendezvényeket bizony nem tartották meg nyáron sem.
Nem volt más mint reménykedni az őszben, az adventi vásárokban. Most már tudjuk, ebből sem lett semmi.

Mennyi hozzám hasonló kezdő vállalkozó karrierjét tette tönkre ez a járvány… Hiszen régóta működő, tőkeerős vállalkozásokat is alapjaiban rengetett meg a Covid. Hogy fogom vajon jövőre teljesíteni a kötelező árbevételt, mikor már a harmadik hullámmal rémisztgetnek minket… Hogy őrzöm meg az optimizmusom, hogy ne csüggedjek el…

Tudom nem éppen ünnepi gondolatok ezek itt karácsony közvetlen közelében. Már csak pár nap és 2021-et írunk. Talán az évváltás elsodorja magával ezt a nagyon furcsa, sokaknak sorsfordító 2020-as évet. Talán tanultunk valamit ebből a leckéből. Talán meg tudunk újulni, ismét erőre kapni. Talán.

Azon gondolkodom, ha csak rajtunk múlna, akkor változtatnánk valamit, vagy hagyjuk, hogy a rég berögződött rutinok vigyék tovább megszokott életünket?