Az indigó

Az indigó Európában a csülleng nevű növényt váltotta le, amit a középkorban használtak a textilek kékre való színezésére. A festőcsülleng nem indigó molekulákat tartalmazott, hanem annak egyik elő anyagát. A középkorban a gazdagok falikárpitjait ezzel festették, de arcfestésre is használták harci festésként.

A hajózás beindulásával került be Európába az indigó. Az indigó növény olyan nemzetségbe tartozik, amely több száz fajból áll. Indiát tekintik az indigóval való festés bölcsőjének. Szinte minden trópusi, szubtrópusi területen megtalálhatók az Indigofera-k. A festőnövényként használt Indigofera tinctoria örökzöld, trópusi akár két méter magasra is megnövő növény. Az egyéves növény leveleit használják színezésre.

Eleinte csak a nyers levelek levével tudtak színezni, aztán rájöttek hogyan lehet kivonni a színezéket és ezt tárolni, majd szállítani. Az indiai indigót áztatással, erjesztéssel, kicsapatott kiszárított formában indigó tömbként szállították hajóval Európába. A japán indigó szárított leveleit száz napos komposztálással alakították át indigó komposzttá.

Műhelyemben erjesztéses vasgálicos, meszes indigócsávával festek, melynek receptúrájára a Pápai Kékfestő Múzeumban találtam rá.