Mindeközben lassacskán elkezdődött a munka a saját műhelyemben.

Sok utánajárás után sikerült indigó port szereznem. Nem könnyű és aranyárban mérik. Indiából lehetett volna rendelni, de a szállítási költség többe került, mint maga a termék. Rengeteg netes kutakodás, külföldi beszerzési források felkutatása után, ráakadtam egy úriemberre Zalaegerszegen, aki próbálkozott a kékfestéssel, de nem sikerült neki saját indigócsávát készítenie, valamiért nem működött neki. Tőle vettem meg a maradék indigóport.

Egy kis beszerzés, barkácsolás, egy régi szőlőtaposó kád, egy csipetnyi kotyvasztás a Pápai Kékfestő Múzeum vasgáliscos-meszes hideg indigócsáva receptje alapján, és kész is lett az első saját indigócsávám. Izgatottan vetettem bele magamat az alkotásba, bennem is volt azért drukk, hogy működni fog-e az első saját csávám, de működött!

A festőcsáva mellett még nagyon fontos, és a kékfestők által féltékenyen őrzött titkos receptúra, a fedőmassza összetétele. Ezt a Kluge féle fedőmassza leírása szerint állítottam össze (főztem), de az ólmot mellőztem belőle. Hát ezen lesz még mit csiszolni, de az első lépéseket el lehett vele kezdeni.

Ami fontos még a mintázáshoz, azok a mintafák. Nos régihez sajnos szinte már egyáltalán nem jutni.  Így nekem maradt a saját készítés lehetősége, és a minták stencilekkel történő felvitele.

Pár szó a főállású vállalkozóvá válásról…

Bátorság kell hozzá az biztos. Tervezés, számolgatás, álmatlan éjszakák, előnyök-hátrányok folyamatos latolgatása… Ki nem szeretne a saját ura lenni? És ki nem fél attól, hogy nem érkezik meg a számlájára a havi fix jövedelem?  Döntésemet nagyban megkönnyítette, hogy egyszer csak szembe jött velem a Széchenyi 2020 pályázata amire rögtön jelentkeztem is. A foglalkoztatási irodában nem tudták megmondani, hogy mikor indul a program, de gondoltam most már kivárom. Türelem rózsát terem, tartja a mondás, én is 8 hónapig türelmesen várakoztam míg végre elindult a program. Végre úgy éreztem sínen vagyok.

Két hét „kőkemény” tanfolyammal indult 2019 decemberében. Karácsonyra egy sikeres vizsgát hozott a Jézuska. 2020 januárjában beadtam az üzleti tervemet elbírálásra és megalapítottam a vállalkozásomat. Az üzleti tervem pozitív elbírálást kapott, folyósították az első részletet, és márciusban… beütött a vírus.

Az üzleti tervemet gyakorlatilag apró kis darabokra téphettem és a szellők szárnyára bízhattam. Egy szóval jellemezhetem a következő időszakot: ÚJRATERVEZÉS.

Vigyázz hova tévedsz!

Egyre vigyázz Tisztelt Olvasóm! Ha véletlenül betévednél a Pápai Kékfestő Múzeumba, lehet a Te életed is gyökeresen megváltozik. Itt találkoztam először a kékfestéssel 2017-ben. Teljesen lenyűgözött ahogy minden merítés után egyre sötétebb árnyalatokat nyert a textil. Muszáj volt kipróbálnom, első „alkotásaim” bőven hagytak kívánni valót maguk után. De gyakorlat teszi a mestert, és nekem még nagyon sokat kell gyakorolnom, így itthon megépítettem a saját kis festőműhelyemet, ahol kedvemre kísérletezhettem.

Legelőször sima, fehér pamutpólókkal kezdtem. De szándékomban állt pulóvereket is mintázni. Ekkor szembesültem vele, hogy nem is olyan könnyű olyan ruhadarabokat találni, ami 100%-ban természetes anyagból készül. Tudni illik a műszálon nem, vagy kevésbé tapad meg az indigó. Érdekes tapasztalás, hogy a 100%-ban pamut pólókat műszálas cérnákkal varrják.

Aztán jöttek a sálak, hernyóselyeből és vékony, könnyű pamutszálkeverékből, lenből. A hagyományos rezerv mintázáson túl elkezdtem kísérletezgetni a japán shibori technikával. Ez végtelen számú mintavariációt jelent, ráadásul egészen biztosra mondható, hogy nem lesz két egyforma darab.

Majd hosszú agytrösztölés után mint a villám vágott belém, hogy miért ne lehetne valami RE-Used, újrahasznosított? Hiszen annyi szemetet termelünk, hogy az hihetetlen. Őrült nagy túltermelés/túlfogyasztás van a ruhaiparban. Sokszor egy-egy darabot egy-két alkalomnál többet nem viselnek, hanem megy (jó esetben) a ruhagyűjtő konténerekbe, turkálókba… Számomra nagyon fontos a környezetünk védelme, hogy minél tovább élhessünk a Földön. Nagyon sok mindent hasznosítunk újra itthon, más szerepet adva tárgyaknak. Ez a gondolat hozta életre a Re-Used kollekciót.

Bemutatkozásom a Tihanyi Piac Placcon történt. Majd jött a Kőszegi ostromnapok. Ekkor jöttem rá, hogy másodállásban nem futja az erőmből a hét közbeni mintázás, festés, a hétvégi piacolás. Így váltanom kell, és egy webshopra is szükségem lesz, ha el akarom juttatni a termékeimet az egész országba. Hogyan is lettem főállású vállalkozó?

A következő részben kiderül.